Sóvidék kevésbé ismert, ám szintén nagyon látványos természeti értéke a parajdi Sószoros. Horváth István geológus, a bánya mérnöke a felszíni forma kialakulását ismerteti: A Sóhát – helyi nevén a „Sóháttya” (576 m) – tulajdonképpen a Parajdi-medence és egyben a Székely Sóvidék legnagyobb kincsét őrzi: az óriási kősótelepet, melynek gyökere 2,7 km mélységig is lenyúlik. A sótömzs vízszintes síkban enyhén ellipszis alakú, átmérői 1,2 és 1,4 km-esek, a függőleges kiterjedése pedig egy hatalmas, szabálytalan gombaformát mutat.

Méltán mondhatjuk, hogy a parajdi sótest az egyik legnagyobb diapír-redő Európában, tartaléka több mint száz évig elláthatná öreg kontinensünk teljes sószükségletét. A Sószoros lényegében a Korond-patak szurdokvölgye, a Sóhát délnyugati részén terül el. Itt a patak átvágta a sóhegyet és a felszínre került sósziklák hófehér csipkéitől övezve siet lefelé, a Kis-Küküllővel való találkájára. A Sószorosban találkozunk azokkal a sósziklákkal, amelyek „parajdi sósziklák” néven ismeretesek és már a

XVIII. század végén is turisztikai látványosságot jelentettek. Itt a föld egy tengerrész sógazdagságát rejti magába, sós vizet izzad a talaj és sóval vegyes az út pora is. A Sószoros és a Sóhát egy részét 60 hektárnyi területen, a korondi Csigadombot (Csigahegy) 1,5 hektárnyi területen 1995-ben geológiai természetvédelmi területté nyilvánították (a 13/1995-ös Hargita megyei tanácsi határozat értelmében).